2. rész Vidámpark

Aranyosan mosolygott, éreztem, hogy beadta a derekát.

- Na jó. De nem sokat értetted? És utána indulunk a vidámparkba. Még csak dél van, és bármikor mehetünk. Akár éjfélig is ott lehetünk.

- Szupi! Indulás! – gyorsan felkaptam egy farmert egy fehér pólóval és tornacipővel és indultunk is. Nagyon jó érzés volt végre ezt a kocsit vezetni. Billnek is ilyen volt még a balesete előtt, de aztán sajnos összetört. De legalább neki nem lett semmi baja. Nem vezettünk sokáig, legalábbis én nem vezettem sokáig, mert kiakartam használni az időt a vidámparkba. Úgyhogy kb. 1 órával később Bill átvette a helyet és elindultunk. Megígértettem vele, hogy olyan kaját és üccsit vesz nekem amilyet akarok, és csak arra ülünk fel, meg azt csináljuk amit én akarok. Hisz az én szülinapom nem? Ilyenkor örülök, hogy a bátyám egy sztár. Bármit el tud nekem intézni, mint például ezt is,hogy csak kettőnké legyen az egész hely. Először kicsit szarul éreztem magam, hogy csak mi ketten megyünk és a többiek nem, de aztán rájöttem, hogy ezt csak mi élvezzük igazán. Mikor odaértünk csodálva néztem az egészet, hisz még soha nem voltam. Vagyis egyszer igen, de akkor még csak négy éves voltam, szóval nem igazán emlékszem semmire, ezt is csak apa mondta.

- Először valamit együnk jó? Nagyon éhes vagyok. – megsimogattam a hasam és mosolyogtam.

- Ajj, te mindig éhes vagy. – nevetett. – Na jó. Mit akarsz enni?

- Hm... várj, hagy gondolkozzam. Áh, igen. Hotdogot kérek és nesteát.

- Értettem kisasszony. Menjünk. – elindulunk a kaják felé. Hihetetlen volt, hogy csak a kettőnk kedvéért van az egész kinyitva. Elég drága mulatság ez. Ki kértük a kaját, utána leültünk egy padra. Bill csak salátát kért, mivel ő vegetáriánus.

- Mikor szoksz már le erről a hülyeségről? – kérdeztem.

- Milyen hülyeségről?

- Hát, hogy nem eszel húst. A hús finom, és kell a szervezetnek. Tök hülye vagy... – elpirult. Furcsán néztem rá, nem értettem, hogy ez most mért van.

- Mi van?

- Ne mondd el senkinek, de a múltkor bűnöztem...

- Mi??

- Georg csirkemellet evett és annyira gusztustos volt.. volt még a tálcán és elloptam egyet. De majdnem lebuktam – vigyorgott – Tom majdnem meglátott de Tobiasra fogtam.

- Hát te hülye vagy komolyan. – röhögtem. Ettől kezdve folyamatosan, amig nem fejeztük be a kajálást az orra alá dugdostam a virslit a kiflimből, hogy kér –e. De sajna nem kért... Túl erős a bátyám. Miután jóllaktunk elmentünk egyet vonatozni. Nem akartunk egyből valami hullámvasútra felülni, amire én amúgy sem akarok, hogy kihányjuk a belünket is... Persze Bill folyamatosan sokkolt, hogy üljek fel mindenféle veszedelmes szarra, de én túl gyáva vagyok. De a szellemvasúrta felültem, az jó volt. Utána felültünk az óriás kerékre. Az nem is volt túl óriás, de azért jó volt. Vettünk popcornt, amit elég gyorsan megzabáltunk, aztán vettünk vatta cukrot is. Utána még egy csomó dologra felültünk, végül rendesen kifáradtam. Volt egy házikó, ahol a kicsiknek lehet egy csomó mindent csinálni. Kifestők, gyurmák, festék, játék meg bármi amit egy kisgyerek eltud képzelni. Természetes odáig voltunk a dologért.

- Gyere Bill játszunk konyhásat jóó?

- Oké, azt imádom. – vigyorgott. Leültünk egy kis konyhához, és elkezdtünk játszani. Sütöttünk főztünk egy csomót, amit utána meg is ettünk. Ezt mind persze csak képzeletben de nagyon élvezetes volt. Aztán szineztünk, és elraktuk, hogy majd odaadjuk anyáéknak. Aztán hátul volt egy lehetőség, hogy mindenféle hülye jelmezt felvehessünk. Én királykisasszonynak öltöztem, Bill pedig hercegnek. Ahogy öltöztünk megállípottam milyen jó segge is van a báyámnak.

- Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó? – nyájasan néztem rá.

- Erre nem tudom mit kell mondani, de gyönyörű vagy Júlia. – adott egy puszit a kezemre, amin csak nevetni tudtam. Nagyon jól éreztük magunkat, és csak este 8 óra fele indultunk haza. Már a kocsiban ültünk, mikor eszembe jutott valami.

- Amúgy miért jöttetek most haza? Mármint örülök meg minden, de úgy volt, hogy csak később jöttök..

- Tudom hugi, de nem akartam kihagyni a születés napodat.. Meg így jött ki a dolog.

- Miért, mi történt? 

- Összevesztünk pár céggel, és lemondtuk az utolsó két koncertet...

- Jaj ne, a rajongóitok kilesznek akadva... vagyis már tuti, hogy kivannak.

- Tudom hugi, de nem tudok mit csinálni.. – szomorúan nézte az utat, amitől én is elszomorodtam. Végül hulla fáradtan hazaértünk és mindketten beestünk az ágyba és aludtunk egészen másnap délig.