4.fejezet: Lakótársak

Mindenki Georgot nézte. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani. Nem kíméltük az már biztos, de nem mondhat semmit, mert még kíméletesek is voltunk. Én még csak fel se emeltem a hangom.

-Na jó, figyeljetek! Nem voltam minta rokon, és sajnálom, hogy csalódnotok kellett. De ez már régen volt, és felnőttem. Szerintem igazán adhatnátok egy esélyt, hogy jóvátegyem. Hiányoztatok akár hiszitek, akár nem. Hisz olyan volt régen mintha a húgaim lennétek!

Cinyvel egymásra néztünk. A szeméből kiolvastam, hogy ő i azt gondolja, amit én, így nyugodtan válaszolhattam Georgnak.

-Legyen, próbáljuk meg rendezni a dolgokat. De azért ne várd, hogy az egyik percről a másikra a nyakadba ugorjunk! Meglátjuk mi lesz, oké?

-Oké! Ígérem nem fogtok megint csalódni!- mosolygott Georg.

Mi is visszamosolyogtunk, majd bátortalanul megöleltük Georgot, aki örült ennek. Hirtelen egy nagy ajtócsapódást hallottunk, és halknak semmiféleképpen nem mondható lépteket. Szóval hazajöttek a többiek. Hurrá! Előre félek, hogy mi lesz itt. Csak nem kell majd hívni a halottasházat. Nem lenne belőle sok jó.

-Helló! Hát itt meg mi van? Mi ez a nagy ölelkezés? Ráadásul nélkülem! Egyébként ki ez a két csaj Georg nyakába? –kérdezte Tom. 

-Jaj Tom! Nem igaz, hogy ilyen sötét vagy! Ők a barátnőim Amerikából. Mondtam, hogy ma jönnek! –mondta Réka.

-Jó, nem tudhatok mindent!- sértődött be Tom.

-Tudjuk Tom! Nem szabad tőled sokat várni. Még a végén azt hinnék, hogy van agyad!- engedett el minket Georg.

-Igen is van agyam!

-Ja csak használni nem szoktad!- nevetett Gustav.

-Ne már! Most mindenki ellenem van? Öcsi, legalább te védj meg!

-Most komolyan arra kérsz, hogy hazudjak?- gonoszkodott Bill.

-Fiúk elég! Inkább bemutatom a barátnőimet. Szóval, aki rózsaszín hajjal rendelkezik az Ciny.- mutatott Réka a mellettem álló húgomra.- Aki mellette áll az pedig Nill. Ja, és ikrek, még ha nem is lászik.

-Komolyan? Melyiktök az idősebb?- örült Bill.

-Én vagyok az idősebb.- húztam ki magam.

-Ja, kerek 2 perccel!- forgatta szemeit hugi.

-Bocs, 2 perc az, 2 perc! Panaszkodni anyánál lehet!

-Remek, most már ti is kezditek! Ez valami alapszabály az ikreknél, vagy mi? Tudjátok milyen idegesítő ez? - fogta a fejét Gustav.

-Hé!- csattantunk fel négyen.

-Már egyszerre is beszélnek! Csodás, vehetek füldugót.- folytatta Georg.

-Csak irigykedtek, hogy nincs ikretek! -öltötte ki a nyelvét Tom.

-Csakis! Bőven elég nézni, ahogy ti ölitek egymást!- mondta Gustav.

-Mi nem szoktuk egymást ölni!- húztuk ki magunkat hugival.

-Ja persze! Amikor nálatok voltam mindig zengett a ház!- nevetett Réka.

-Jó, az más! Testvéri kötelességünk egymást piszkálni!- mondtam.

-Pontosan!- értett egyet velem hugi és az ikrek.

-Na elég volt! Későre jár, majd holnap ismerkedtek!- tett mindenkit helyre Réka- Lányok gyertek, nektek még megmutatom  szobátok!

-Jóéjt!- köszöntünk el, majd követtük barátnőnket.

Felmentünk a lépcsőn, majd végig mentünk ilyen folyosóféleségen, aminek csak a végén álltunk meg. Nagy ház, az már biztos. Mondjuk ennyi kell 5, illetve most már 7 embernek.

- Ez a kettő a ti szobátok! A cuccokat már bevitte Georg. A fürdő a folyosó végén van, meg egy másik lent, de szerintem majd reggel menjetek, mert már elég fáradtak lehettek, na meg úgyis tumultus lesz! –tanácsolta Réka.

-Oké!- mondtam, és elköszöntünk egymástól.

Rékának igaza volt. Ahogy beértem a szobába körül se néztem, csak levettem a cipőm, és ruhástól bedőltem az ágyba. Rögtön elaludtam, pedig lent még nem is éreztem magam fáradtnak.