5.fejezet- Reggeli Beszélgető társ

Reggel eléggé korán keltem, még csak 6 óra volt. Kicsit még álmos voltam, de inkább elmentem zuhanyozni. Attól mindig felébredek. Miután végeztem felöltöztem, majd mentem vissza a szobámba kipakolni a cuccokat. Még csak most sikerült rendesen körül néznem. A szoba majdnem olyan volt, mint az amerikai szobám. A falak élénk narancssárgák voltak, a függöny piros volt, ahogy a szőnyeg is. Volt még egy íróasztal, egy szekrény garnitúra, és még TV is. Gondolom Réka találta ki, hogy ezt a szobát kapjam, mivel imádom a narancssárgát, amit ő nagyon jól tud. Mire minden a helyére került már fél 7 volt. Kezdtem éhes lenni, ezért megkerestem konyhát, és csináltam magamnak egy sonkás szendvicset, majd az asztalhoz ültem. Unalmas egyedül enni, de már megszoktam. Általában előbb ébredek fel, mint Ciny. Ő képes délutánig aludni. Nekem csak ritkán sikerül. Az utolsó falatoknál tartottam, amikor lépteket hallottam a lépcső felől. Nagy meglepődésemre Gustav tűnt fel frissen, felöltözve az ajtóba. Az arcából ítélve legalább annyira meg volt lepődve, mint én. Végül leült velem szembe.

-Jó reggelt! Csak nem kényelmetlen az ágy?- mosolygott rám Gusztáv.

-Jó reggelt! Egyébként nem, alapból korán szoktam kelni.

-Na végre! Ezen túl nem leszek egyedül. A többiek mindig sokkal később kelnek, mint én.

-Ismerős. Ciny se nagyon hajlandó délnél előbb kimászni az ágyból.

-Na, akkor kezet foghat Georggal, na meg az ikrekkel, de ők még ha tehetik délben se kelnek fel szívesen. Réka valamivel korábban szokott ébredni a fiúknál, olyan 10 felé.

-Szuper! Hugi le se tagadhatná, hogy Georg unokatesója.

-Mi? Georg az unokatesótok? Én erről mért nem tudtam?

-Aha. Nyugi! Rékán kívül még senki nem tudja, de ő is csak azért, mert halotta a tegnapi vitát.

-Milyen vitát?

-Hosszú sztori, és már elegem van belőle. Majd egy másik reggel elmesélem, okés?- mosolyogtam Gustávra.

-Rendben! Mostantól te leszel a reggeli beszélgető társam!

-Ó, micsoda megtiszteltetés!

-Az is! És mi a mai tervetek? Mit fogtok ma csinálni?

-Fogalmam sincs! Szerintem el fogjuk rángatni Rékát egy kis városnézésre. Legalább kiismerjük a környéket, hisz sokáig leszünk itt!

-Igen, tudom! Az érettségi után is maradtok?

-Na, ez jó kérdés! Gondolom majd a helyzettől fog függeni. Mennyire érezzük jól magunkat meg hasonlók.

-Engem nem zavartok! Sőt, örülök! Végre új arcok.

-Ezt csak azért mondod, mert még nem ismersz minket! Hidd el, bírunk mi kiakasztóak lenni! Magunkat ismerve, lesznek itt még balhék!

-Na arra kíváncsi leszek!- nevetett fel Gustav.

Még sokáig dumáltunk Gustavval. Nagyon jó fej, teljesen összebarátkoztunk. Réka is csatlakozott hozzánk, olyan fél 11 körül.

Addigra már a nappaliban ültünk. Felvetettem neki a városnézést, és jó ötletnek tartotta. Délben hugi is kidugta az orrát a szobából, így elköszöntünk Gustavtól, és elindultunk. Reggeli beszélgető társam nem akart velünk jönni, mert szerinte öngyilkosság 3 lánnyal Hamburg utcáin mászkálni. Valahol megértem, nem vagyunk egyszerű esetek külön-külön se, nem hogy még együtt. Ha ránk jön az 5 perc, akkor az tényleg nagyon gáz. Mindenen röhögünk, ha vicces, ha nem. Erre úgy igazából 3 éve volt lehetőségünk, és hiányzott már. Örültem, hogy együtt jártuk körbe a várost. Megmutatott minden olyan helyet, amiről tudta, hogy nekünk tetszik. A kedvencem a park volt. Szerintem gyakran el fogok sétálni oda, mivel nincs olyan messze a háztól. Délután 4 volt mire befordultunk az utcába.

-Nill ez a városnézés jó ötlet volt! Hiányzott már, hogy veletek legyek! Na meg a sok ökörködés.- mondta Réka.

-Jaja! Régen tartottunk már csaj napot!- mondta hugi.

-Röpke 3 éve. Mi lenne, ha folytatnánk a csaj bulit? Vígjáték maraton? –ajánlottam fel az ötletet.

-Én benne vagyok! Azok voltak a legjobb esték!- vidult fel jobban ikrem.

-Én is! Alig várom! Akkor viszont Georgot kiküldjük a szobából éjszakára. Nálunk van az egyik legnagyobb TV. Jó, ha 8-kor kezdjük?

-Persze!- mondtuk egyszerre Cinyvel.

-Akkor ezt megbeszéltük!

 Nem sokkal később már a házhoz értünk. Bementünk a nappaliba, ahol már az összes fiú lent dumált, és minket is hívtak. Így mi is csatlakoztunk hozzájuk.