7. fejezet.- Éjjeli beszélgetés

-Még mi a baj?- érdeklődött Tom.

-Honvágyam van. Hiányzik Los Angeles. Annyival másabb, mint Németország.

-Nem hasonlítanak annyira, az tény.

-Igen. Sokkal szabadabb. Ott senki nem bámul meg, ha szét vagy tetoválva, vagy…

-Vagy ha éppen rózsaszín hajjal rendelkezel- vágott közbe Tom.

-Pontosan. A legtöbb embernek fel se tűnik a hajszín, szinte megszokott.

-Hát errefelé azért nem mászkálnak ilyen hajjal. Egyébként hogy jött ez a rózsaszín?

-Tetoválást akartam, de anyu meglepő módon nem engedte.

-Ez mért meglepő?

-Mert általában nem érdekli, hogy mit csinálunk. Legalábbis addig nem, ameddig nem érinti. De szeret minket, csak a maga módján. Már megszoktuk. Na, szóval eléggé bedühödtem anyára, és gondoltam kicsit felbosszantom. Elmentem a fodrászhoz, és így mentem haza.

-Hát hallod, nem vagy semmi. Mióta ilyen?

-Úgy egy éve. De szerintem nem sokára visszafestetem szőkére. Már meguntam.

-Nem gondoltam volna, hogy azt is meg lehet unni.

-Csak mert még nem volt ilyen hajad. Kipróbálhatod, ha gondolod.

-Valamiért szerintem kihagynám.

-Most miért? Lehet, hogy jól állna.- gonoszkodott Ciny.

-Ja, persze. Megígérem, hogy ezt soha nem fogjuk megtudni.

-Illúzióromboló.

-A Tomot jobban szeretem. De neked megengedem a szexistent is.

-Ó, milyen nagylelkű vagy. Na én megyek vissza, már biztos vége a filmnek. További jó éjszakát!- mondta hugi, majd eltűnt a lépcsőn.

-Neked is!- szólt utána Tom.

Egy darabig még nézett után, majd ő is elindul a szobájába. Tetszett neki, hogy lehet vele piszkálódni, és nem sértődik meg. Eközben hugi is visszaért a szobába. Mi Rékával már betettünk egy másik filmet, viszont már az elején bealudtunk. Óvatosan bemászott az ágyba, hogy minket ne keltsen fel, és elkezdte nézni a filmet. Nem sokáig tudott a filmre koncentrálni. A gitáros fiúra gondolt. Kellemesen csalódott benne. Örült, hogy ilyen jól el tudtak beszélgetni. Amíg ezen gondolkozott, lassan őt is elnyomta az álom. Bár addigra már hajnali 4 óra volt.

Reggel természetesen megint korán keltem. Először nem értettem, miért vagyok megint másik szobába, de aztán eszembe jutott minden. Ki akartam kelni az ágyból, de nem ment. Körül néztem, és elkapott a röhögés, de visszafogtam magam. Teljesen össze voltunk gabalyodva, és mivel én voltam középen, elég nehézkes volt a kijutásom. Egy fél óra múlva sikerült úgy kibogoznom mindenkit, hogy senki ne keljen fel.

Kicsit körül néztem a szobába, és rájöttem, hogy nem kis kupit csináltunk. Rögtön neki is álltam kitakarítani. Utálom, ha nagy kupi van körülöttem. Egyszerűen zavar, és kész. Ciny szerint beteges rendmániám van. Szerintem nincs igaza, csak túloz. A porszívózást inkább későbbre hagytam, mert nem akartam felkelteni a többieket. Kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek, de még eléggé hideg volt, ezért betakartam őket Gyorsan elmentem zuhanyozni, és elvégezni az egyéb reggeli teendőket. Lementem reggelit csinálni, és láttam, hogy már fél 8 van. Szóval nem sokára lekászálódik Gustav is, ezért készítettem neki is szendvicset. Pont elkészültem, mire megjelent az én reggeli beszélgető társam.