8.fejezet- Én és a szerencse..

-Szia! Azt hittem ma csak dél felé látlak.- mosolygott Gustav.

-Igazából nem maradtunk fent olyan sokáig. Legalábbis én meg Réka szerintem olyan fél 2 körül elaludtunk. Ciny akkor még vissza se jött.

-Vissza? Mért hova ment?

-Evés címszó alatt a konyhába cigizni.

-Mi?- értetlenkedett a dobos.

-Azt hiszi nem tudom, hogy cigizik.

-Ezt nem értem. Minek titkolja?

-Passz. Majd elmondja. És van valami terv mára?

-Ja, egy hete megdumáltuk, hogy ma megyünk egy nagy bevásárló körútra. Réka is jön, te meg Ciny nem akartok?

-Köszi, de inkább kihagyom. Én csak akkor vásárolok, ha muszáj. De hugi tuti szívesen megy. De ha jót akartok a fülbevalókat messze elkerülitek. Ott képes akár 2 órát is válogatni.

-Úristen, akkor ezt meg is jegyzem. Viszont kelteni kéne a népet, mert dél lesz így is, mire indulunk. Szóval szerintem kb. 6-ig tiéd lesz a ház.

-Király. Legalább lesz időm rendesen kipakolni. Na, de akkor rázzuk ki őket az ágyból. Én vállalom a lányokat.

-Kösz, hagyd rám a nehezebb melót.

-Ezt csak azért mondod, mert még nem keltetted soha a húgomat.

-Viszont te se az ikreket.

-Nem is állt szándékomban! Georgot rábízzuk Rékára?

-Szerintem igen.

Mikor beértem a szobába, Réka épp akkor kelt föl. Átküldtem, hogy keltse fel Georgot, mert különben soha nem érnek haza a vásárlásból. És most jön hugi. Ha korán fekszik akkor se könnyű felkelteni, de így, hogy hajnalban feküdt le, drasztikusabb módszerek kellenek. Vízzel nem önthetem le, mert akkor soha az életbe nem indulnak el vásárolni. Akkor marad az ugrás..

-ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐ!- ugrottam rá ikremre.

-Mi?- ült fel rémülten hugi, aminek köszönhetően a földön kötöttem ki.

-Gyerünk, öltözz! Mentek vásárolni! És legközelebb legyél szíves nem a földre lökni!- morogtam.

-Nem tehetek róla, hogy béna vagy!- nevetett ki Ciny.

-Köszi! Erre számítson az ember a tesójától! Na öltözz!

-Igazán nincs mit! Megyek a szobába öltözni. Szólsz a többieknek, hogy 10 perc és lent vagyok?

-Aha. De én arra kíváncsi leszek, hogy 10 perc alatt elkészülsz!

-Most viccelsz? Vásárolni megyünk! Azaz újra elmerülhetek a fülbevalók között!

-Igaz! Bezzeg ha suliba kéne menni…-kötekedtem.

-Haha! Menj le szólni!

-Jó-jó!

Lementem a konyhába ahol, csupa kómás fej iszogatta a kávéját. Szép! Ennyi álomszuszékot egy házban! Még jó, hogy van Gustav, mert nélküle szétunnám reggel a fejem. Épp akartam szólni, hogy hugi mindjárt leér, és indulhatnak, de mire kinyitottam a szám, már mellettem állt. Hú, tényleg fülbevaló hiány lehet!

-Na mehetünk?-kérdezte Ciny.

-Jaja!-mondta Réka, mire mindenki az ajtó felé indult.

-Szió! És majd szólj Billnek, hogy elmentünk, mert nem bírtuk felkelteni!- kiabáltak vissza a többiek, majd becsapták az ajtót.

Nem volt hangos, á, egy kicsit se. Nem sokára lépteket hallottam, majd megláttam Billt, ahogy jön le lépcsőn.

-Jó reggelt! A többiek most mentek el vásárolni. Azt üzenték, hogy bocsi, de nem tudtak felkelteni.

-Neked is! Csúcs, szóval itt hagytak. Te mért nem mentél?

-Mondjuk úgy, a vásárlás és én két külön dolog!

-Érdekes! A lányok általában szeretnek.

-Általában..Engem inkább lefáraszt! Na de én megyek, kipakolok rendesen, mert még csak a ruhákat tettem be a szekrénybe.

-Oké! Szólj ha kell valamiben segíteni!

Bólintottam, majd elindultam a szobába. Először  a fürdőszobába pakoltam be, utána pedig jöttek a könyveim, amiből nem kevés van. Imádok olvasni! A húgom kivan rám néha akadva, amikor 2 órát válogatok, de ez van, csak visszaadom neki a fülbevaló válogatást.

Mindegy. Éppen az utolsó könyvet tettem föl, amikor a polc leszakadt. Ilyen nincs! Velem mindig történik valami! Megkeresem Bill, biztos tudja, hogy hol találok fúrót, meg csavarokat. Bementem a szobájába, de nem találtam ott senkit. Eszembe jutott, hogy Réka még tegnap mondta, hogy az ilyen holmikat a padláson tartják, amihez a lépcső ott van az ő szobájuk mellett. Kinyitottam az ajtót, és láttam , hogy valaki feláll és felém jön, de mivel nincs ablak, fenn vak sötét volt, ezért féltem.

-Ne csukd be…!-szólalat meg az idegen, aminek köszönhetően még jobban megijedtem, és az ajtónak dőltem, ami becsapódott.

-..az ajtót- sóhajtott fel az idegen. A hang ismerős volt.csak nem..

-Bill? Te vagy az?

-Én vagyok. Bocs, nem akartalak megijeszteni!

-Semmi baj! De miért vagy egyedül a padláson?

-Becsuktam véletlen az ajtót.

-És?

-Ez az ajtó csak kívülről nyílik.

-Hogy mi?

Nem! Ez csak vicc lehet! Úristen! Röviden összefoglalva bevagyok zárva egy sötét padlásra Billel. Király, mázli mindenek felett! Engem valahogy kihagytak, amikor a szerencsét osztogatták. De várjuk, most jut eszembe! A többiek vásárolnak, és ha csak Rékából, és a húgomból indulok ki, akkor innen nem szabadulunk ki estig…Hát ez szuper! Reggel a földön kötök ki, később a polc leszakad, most meg beragadok, egy tulajdonképpen idegen sráccal a pasdlásra..Hurrá..